Aktuális akciók
Őszi akciókŐszi akciók

Csobbanjunk a múltba, avagy különleges fürdőtörténetek a római kortól a török uralomig

2020. 02. 12. 14:45
Forrás: termalfurdo.hu
Fürdőtörténet
Melyik volt Mátyás király kedvenc fürdője, mely össze volt kötve a palotával? Kik ismerték fel először a vizek gyógyító erejét? Miért voltak tele mindig a női török fürdők? El tudjuk képzelni, milyen volt a fürdőzés 500 éve?

Római kori wellness

A rómaiaknak magas szintű fürdőkultúrája kiváltképp Aquincumban virágzott. Budapest jelenlegi területén eddig 19 római korból származó fürdőt tártak fel. A római urbanizáció jellegzetessége volt Pannóniában a nagyvonalú therma építkezés. Ezek az épületek nem csupán tisztálkodási, egészségügyi célokat szolgáltak, hanem a társasági élet fontos központjai is voltak. Mindegyikben volt hideg fürdő, langyos fürdő, meleg fürdő, öltöző, izzasztó, pihenőhelyek, tornatermek, masszírozó és természetesen szentély is. Miután a Dunántúl a hunok hatalmába került, a római fürdőkultúra hanyatlásnak indult, azonban a Septimius Severus császár korában, 201-ben építtetett fürdő, melyeket termálvíz táplált, még Mária Terézia korában is állt. 

A fürdés, mint gyógymód

Korai orvosaink, gyógyításhoz értő papok voltak, ilyen volt az I. István királynak koronát küldő II. Szilveszter pápa is. A fürdők gyógyító hatását igen korán felismerték, és a gyógyfürdők vizeit terápiaként használták. Esztergomban már 1000 körül alakult egy leprásokat befogadó gyógyhely, s később önálló kórház is, sőt a legkorábbi felsőbb szintű orvosi iskola, egy káptalani iskola is itt nyílt meg később. A hazánkban letelepedő első szerzetesrend tagjai, a bencések is foglalkoztak gyógyítással: I. István király egyik 1015-ben kelt okleveléből tudjuk, hogy a pécsváradi kolostor számára az uralkodó négy szolgát a betegek kiszolgálására, hatot pedig a fürdők működtetését segítendő küldött a bencésekhez. A kolostorkórházak általában források közelében alakultak, hiszen a gyógynövények mellett a legfőbb gyógyító erővel a nagy mennyiségű ásványi sót oldott formában tartalmazó forrásvizek voltak. A Kárpát-medence híres is volt a forrásairól, köztük felvidéki és erdélyi gyógyító vizeiről. 

A királyok kedvence, a Rácz fürdő

III. Béla jegyzője, a titokzatos Anonymus a 12. századi Gesta Hungarorumában tesz többször is említést a hévizekről. Évszázadokkal később, a híres humanista történetíró, Bonfini jegyezte fel Nagy Lajosról, hogy a budai palota fürdőszobáinak gyakori látogatója volt, de nagy előszeretettel kereste fel a budai hévízes gyógyfürdőket, és 1352-ben szép fürdőpalotát is építtetett. Felhévízen külön fürdőmestert is tartott, akinek létezésére vonatkozó másik utalást egy 1483-ban kelt peres iratban is fellelhetjük. 1358-ban Thuróczy János és Bonfini említi meg magyarokról írt krónikájában az óbudai meleg vizeket.
Zsigmond király uralkodása alatt Buda jelentős fejlődésnek indult, egyik kitűnő példa erre az ő általa építtetett fürdőpalota. A krónikák szerint hosszabban el-elidőzött a budai fürdőkben, ezekért az alkalmakért 1-1 aranyforinttal jutalmazta a fürdősöket. Az uralkodók kedvenc fürdője a mai Rác fürdő volt, ami egyes feltételezések szerint Zsigmond király uralkodása alatt épült, mások Mátyás király nevéhez kapcsolják. 
1536-ban Oláh Miklós esztergomi érsek „Hungaria” című munkájában beszámolt a Gellért-hegy tövében lévő forrásokról, melyeket kiütések, sorvadások miatt kerestek fel a betegek. Mátyás király fürdőiről ugyanebből a könyvből, valamint George Wernher 1550-ben megjelent írásából tájékozódhatunk. Ezekből a forrásokból megtudhatjuk, hogy a Rác fürdő volt Mátyás kedvence is. Kertjei egészen a fürdőig nyúltak, melyet a királyi palotával boltozatos folyosó kötött össze.
Csobbanjunk a múltba, avagy különleges fürdőtörténetek a római kortól a török uralomig
Rác fürdő

Török kori fürdők

A korabeli magyar városok jellegzetes képét a török hódoltság időszakában a dzsámikon, minareteken kívül a fürdők teremtették meg. Különösen Buda természeti adottságai, a bővizű hévízi források kedveztek a fürdőkultúra kifejlődésének. A muzulmán vallás előírásainak értelmében a fürdőmedencéket a gyógyforrások fölé építették. A jelenlegi fürdők közül azok, amelyekben a medence kupolás csarnokban van, török eredetűek. Ilyen áll, illetve állt például Egerben, Esztergomban, ilyen a Rudas és a Rác fürdő is Budapesten.
A mai Buda területén a nagy építő, Szokoli Musztafa pasa volt, az ő nevéhez fűződik a ma is álló török fürdők építése.  A női fürdők különösen látogatottak voltak, a hárembe zárt asszonyok sokszor egész nap ott fürödtek, beszélgettek, ugyanis ez volt az egyetlen lehetőségük a társadalmi kapcsolattartásra. A 16-17. században a budai török fürdők messze földön híresek voltak, akár az Oszmán Birodalom távoli vidékeiről is felkeresték a gyógyulni vágyók. Egyik-másik fürdőt azonban nem gondozták kellően, emiatt - egyes írások szerint - a Gellért-hegy lejtőjénél épült fürdő egy idő után olyan elhanyagolt állapotba került, hogy azt már csak állatok fürdetésére tudták használni. „A Gellért-hegynek a másik szélén van egy másik fürdő, amelynek használata különösen lovak és öszvérek betegségei esetében hasznos. De a forrás fölött emelkedő épület közel van az összeomláshoz.” Feltételezhető, hogy vagy a mai Szent Gellért Fürdőről, vagy valamelyik, a közelében lévő kisebb fürdőről van szó. A mai Rudas fürdő ezzel szemben mindvégig megtartotta előkelő jellegét. A törököktől átvett fürdőket, 1686 után kincstári tulajdonba vették. Az egykor világhírű gyógyfürdők állapota a törökök kiűzése után teljesen leromlott, régi fényüket és hírüket a 18. század második felétől nyerték vissza lassanként.
Felhasznált irodalom: Peralta Miguel Angel: Magyarország gyógyító vizei
Iratkozzon fel értesítéseinkre, hogy ne maradjon le a fürdőkkel, fürdővárosokkal kapcsolatos legfontosabb és legfrissebb hírekről! Kattintson az alábbi gombra...

Ősz Kehidán!

Meneküljön el a nagyvárosok nyüzsgésétől, egy teljes testi-lelki felfrissülésre, a Zalai dombok ölelésében, a gyógyvíz megújító erejével! Megnézem